Kicsit lemaradtam evvel (nem, ez nem suksükölés, csak a mufurcfalvi tahó manók vélik annak!) a poszttal: tegnapelőtt megvolt az első tárgyalás, épp negyven évvel Armstrong (csak a Neil, ne is reméljetek finom muzsikát itten, a lájf ugyan vanderfull, de a próza marad!), a kiváló helyezkedő (értsd: politikusi ősszájakat a fáma szerint gondosan és szorgosan polírozó) és űrhajó-parancsnok holdkóros szavú tyúklépését követően. A Cég képviselője meg sem jelent. Gondolom, húzni kívánják az időt. De sajnos minél tovább tart a per, annál többet kell majd fizetniük, és ha nagyon ízléstelenül csinálják, Munkaügyi és Munkavédelmi Főfelügyelet, sajtó, valamint a gondatlan veszélyeztetés miatt (mert a védhetetlen üzletekben is ellen kell állni rablás esetén a belső szabályzat szerint) ügyészségi feljelentés. Ha eszük van, elfogadják a bírósági határozatot (tekintsük nulladik fokú ítéletnek), ami a teljes perelt összeget megítéli nekem, és rájuk lőcsöli a perköltséget. Ez a legolcsóbb verzió a számukra.

Szóval dióhéjban kirúgásom története. Odáig eljutottunk, hogy leültünk az írásbeli figyelmeztetésről tárgyalni. Nem vonták vissza, viszont - bár már egyszer papíron átvetettem, azért biztos ami biztos - itt is jeleztem az igényt az üzemi tanács (ÜT) megalakítására. Emellett jegyzőkönyvben rögzítetten kérdeztem meg - egyebek mellett -, mi az oka a hatályba lépésük uán kiküldött belső szabályzatok folytonos késésének.

Írásban fognak válaszolni, mondták. Megtették. Március 14-én (szombaton) reggel március 13-i datálással megérkezett a válasz, melyben kérdik, mikor, hol kezdjük a tárgyalást a szükséges eszközökről (a Mt. 63. § alapján a ÜT-választása és az üzemeltetése infrastruktúráját, költségeit a munkáltató, tehát a cég biztosítja, ld. a linket). A hatálykezdetet lekéső belső szabályzat kiküldésre vonatkozó kérdésemre elfelejtettek válaszolni.

Ugyanaznap este megérkezett a fiókba Bülbülszavú Okosfiú Osztályvezető egy jobb lelkű céges "biztonságival" felmondásomat átadni. Átolvastam, az indoklásnál felkacagtam. Mindegy, aláírtam, hogy átvettem. Bár a többi is lenyűgözött, a kis kedvencem az indoklás harmadik bekezdése. Mivel régebben jeleztem az egyik ellenőrnek (aki épp a boldogító légkört teremtő osztályvezető felesége), hogy valaki , bár nem tudom, ki (tényleg nem!) elkezdte rágalmazni egy fontos beosztásban, a bizalmon alapuló munkakörben ténykedő munkatársunkat, jó lenne, ha tennének valamit, most sikeresen megkaptam a következőt (részlet a felmondás szövegéből):

"Természetesen, mint munkavállaló Ön jogosult és köteles a munkavégzést és a munkavállaló érdekeit veszélyeztető körülményeket a vezetőség tudomására hozni, azonban a nyilvánvalóan alaptalan bejelentések senkinek nem kedveznek." (Központozás az eredetiben...) A többi pont is ezt megközelítő alaposságú. Csak gratulálni tudok a jogászuknak!

A tárgyalás elég egyszerűen ment. A három bíróhölgy igen korrekten tájékoztatott a perrendtartás vonatkozó szabályairól, az egyikük még igen vonzó is volt, néha sajnálom, hogy a szerelem beszűkít: szívem hölgye kell, más nemigen... pedig kellemes kalandok csúsznak így... és még csak nem is sajnálom... legalábbis nem nagyon...

Megyek, eszem, aztán edzés. Ma ez maradt metaszintnek. A táplálkozás. Nem épp túlintellektualizált.