HTML

Munkajogéhség

Próbáljuk meg rekonstruálni pontról pontra, miképp szorítják függő helyzetbe a cégek a munkavállalókat. Alappéldaként egy nagy, országos, saját szegmensében piacvezető cég bájos tevékenységét vehetjük. Az eset a munka törvénykönyve által biztosított jogokkal élni kívánó egyik munkavállalójuk ürügyszagú indoklással súlyosbított elbocsátásába tokollott. Legyen a blog szerzője az elbocsátott, írja le esetét és következtetéseit egyes szám első személyben, ha már úgyis megtörtént vele... Szóval unalmas, közhelyszerű történet. De veled is bármikor megtörténhet. Lássuk, lehet-e érdekesen írni a tőke mindennapos elnyomásáról!

Friss topikok

2009.08.26. 06:22 Treuga Mei

A történet vége?

"Tisztelt ... Úr!

 

Ezúton tájékoztatjuk, hogy a Fővárosi Munkaügyi Bíróság bírósági meghagyásában foglaltak értelmében az Önnek megítélt összeget számfejtettük és bankszámlájára átutaltuk.

Munkaviszonya megszűnésének időpontja - szintén a bírósági megállapításnak megfelelően - 2009. augusztus 19.

Kérjük, hogy előre egyeztetett időpontban szíveskedjen TB kiskönvét behozni, hogy a dátumot be tudjuk írni, illetve módosított kilépő papírjait át tudjuk adni.

 

Budapest, 2009. augusztus 13."

 

A fenti szívderítően kedélyes levelet jómagam kaptam. (Persze igazából az Úr szó előtt nem három pont, hanem a nevem volt ám!) Úgy tűnik, a bíróság határozata törvényerőre emelkedett: a teljes követelésemet jóváírják.

Időközben fölhívott a cég egyik alkalmazottja, proletártársaim egyike (hogy hangzatos is legyek, ne csak szép). Nem ő és nem ez az első ilyen. Kissé megrettenve kérdezgetett munkajogi ügyekben. Őt is, mint más, nekem riadtan telefonáló volt kollégát, rettegésben tartják. Amit elmondanak nekem, az alapján továbbra sem felel meg bizonyos formai követelményeknek az írásbeli figyelmeztetés, körlevelekben fenyegetik kisebb vétségek miatt is rendkívüli felmondással őket, a belső szabályzat, valamint a szankciórendszer belső ellentmondásokkal terhelt, az utóbbi esetében a munkavállalón kívülálló okok is alapvetően befolyásolhatják az eredményt... és közben folyton jutalékmegvonással büntetnek boldog-boldogtalant - no, nem a munkavégzés hibái, hanem a közvetlen, személyes érdekek sértése esetén. Legalábbis ez kristályosodik ki volt kollégáim szavai alapján.

Meg még valami: úgy tűnik, valaki elkezdte terjeszteni rólam, hogy egy munkatársam rágalmazása miatt váltak meg tőlem. Az egyik telefonáló arra is emlékezni vélt, hogy épp a bülbülszavú osztályvezető szájából hangzottak el ilyetén szavak. Ennek talán még utánamegyek. Azt viszont igen sajnálom, hogy nincs, aki vállalná a néhány havi szerényebb életvitel - azaz a kirúgás - veszélyét azért, hogy folytassa az üzemi tanács szervezését. Ha rövid időn belül másodszor megtennék ugyanazt mással, amit velem, bizony
 igen nagy kockázatot vállalnának. Ha meg nem mernék a kezdeményezőt kirúgni - ami igen valószínű, mert azt már annyira sem magyarázhatnák ki, mint az esetemben -, végre nem tehetnének mindent ennyire gátlástalanul. (Az ÜT-nak leginkább egyetértési joga van, de bizonyos döntések meghozatalát igen lassíthatja, így nem érdemes nagyon szembe menni vele. Mocskosabb munkáltatók ezt úgy szokták megoldani, hogy az ÜT-tagokat  megválasztatják, majd - ha nem sikerült a saját embereiket beszuszakolniuk a testületbe - megkísérlik zsebre vágni őket üveggyöngyért. Általában sajnos sikerrel.)

Most épp azon vacillálok tehát, hogy mely formában és hol tegyem meg az ügyészségi feljelentést rágalmazás vétségének alapos gyanújával. Még az sem biztos, hogy ismeretlen tettes ellen. Elég egyszerűen tudom bizonyítani a forrást, ha esetleg az ügyészség nem venné a fáradtságot a nyomozásra. Nem mintha hiányozna a dolog: ezt már csak úgy sportból. Vélem annyira kártékonynak puszta létét az illető személynek, hogy megtegyem. Biztos az örök, gyermeteg, humanisztikus optimizmusom: bizakodom, hogy némi fenyítés - ha már a makarenkói a kellő életkorban nála láthatóan elmaradt (vagy túl sok volt belőle, ettől lett szociopata? mindegy, akkor meg csak ebből ért!) - mégis javíthatja a jellemét.

Persze lehet, hogy még adok egy lehetőséget a számára a rágalmazás visszavonására, a helyesbítésre. Mégiscsak a konszenzusos szellemű Európai Unió tagjai vagyunk! (Hehe!)

A kollégák számára pedig marad nyílt az elérhetőségem, kedves I., B., V,. I., R., S., L., K., B., A., T., V., és mindnyájan, akiket nem soroltam föl. Ha bármilyen kérdés fölmerül, - nem, nem válaszolom meg, nem vagyok jogász, de azért - segítek a megoldásában. Ez ugyan roppant nagylelkűnek néz ki, de nem az: szórakoztat, ha cezaromániás idióták és kíméletlen, narcisztikus tőkések-tőkéslakájok, rabszolgahajcsárok rákényszerülnek, hogy az alapvető emberi normákat betartsák.

Csak egy kérés, dír exkollégák: sose hívjatok rejtett számról! Azt ugyanis nem veszem föl.

 Tanulság, ha van, csak annyi: ne legyetek berittyenve, Feleim! A Munka Törvénykönyve azért mindent nem enged a munkáltatónak.

Metaszintek - na, azok most nincsenek.

Folytatás? Talán.

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://holnapjaink.blog.hu/api/trackback/id/tr971338863

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása